Isten
Isten a semmiből hívja életre a világot: fényt, eget, földet, tengert, növényeket, állatokat, majd hat nap végén az embert, férfit és nőt, saját képére és hasonlatosságára. Minden egyes nap végén megállapítja: „jó”, az ember megteremtése után pedig „nagyon jó”. A hetedik napon megpihen, és megszenteli azt.
Magyarázat
A teremtéstörténet nem tudományos leírás, hanem hitvallás: egyetlen Isten van, aki szabadon, szeretetből, rendben alkotja meg a világot, szemben a korabeli mítoszok istenharcaival. Az „és úgy lett” kifejezés Isten szavának teremtő erejét hangsúlyozza. Az ember Isten képmása – ez a méltóság minden emberre egyaránt vonatkozik, nemtől és származástól függetlenül. A hetedik nap nyugalma megalapozza a szombat, a pihenés és az Istenre figyelés szentségét.
Elmélkedés
Amikor a teremtett világra nézel – egy naplementére, egy gyermek nevetésére –, próbáld meglátni benne Isten örömét, amellyel megalkotta. Te magad is az Ő „nagyon jó” szavával születtél a világra, még akkor is, ha a mindennapok ezt elhomályosítják.
Kérdezz–felelek
Miért mondja Isten minden nap végén, hogy „jó”?
Ezzel fejezi ki, hogy a teremtett világ nem véletlen vagy értéktelen anyag, hanem szeretetből fakadó, értékes valóság. A „jó” szó Isten örömét és jóváhagyását tükrözi minden egyes teremtett dolog felett.
Mit jelent, hogy az ember Isten „képére és hasonlatosságára” lett teremtve?
Ez az ember különleges méltóságát fejezi ki: képes gondolkodni, szeretni, kapcsolatba lépni Istennel és felelősséget vállalni a teremtésért. Nem egyenlő Istennel, de tükrözi az Ő valóságát a világban.
Miért fontos a hetedik nap, a pihenés napja?
A pihenés megmutatja, hogy az élet nem csak munkából áll, hanem az Istenre figyelésből és a hála megéléséből is. A szombat megszentelése arra tanít, hogy időt szakítsunk a csendre és az imádságra.
Beszélgetőkérdések
- ·Mikor éreztem utoljára igazán, hogy a teremtett világ „jó”?
- ·Hogyan élem meg saját méltóságomat mint Isten képmása?
- ·Van-e helye az életemben a pihenésnek, a csendnek, az Istenre figyelésnek?